Kompetenciamérés 2016 - szövegértés 10. osztály
Az alábbiakban egy újságcikket közlünk. Olvasd el a szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Milyen színű legyen az illat?
Az érzékszervi marketing* művészete
1. A vidra, amikor a víz alá bukik, légmentesen lezárja fül- és orrnyílásait. Ezért hívják a reklámiparban vidraeffektusnak azt a jelenséget, amelynek lényege, hogy sok fogyasztó, amikor megsejti, hogy most éppen egy újabb reklámmal készülnek eltalálni őt, egy pillanat alatt bezárja a szemét, száját, fülét, orrát, agyát, és igyekszik ellenállni a tudatába betörni készülő információnak. Ám a legdörzsöltebb vidravásárlókhoz is eljuttatható a megfelelő üzenet! Többek között erre képes az érzékszervi marketing, amely kifinomult módszereivel nem is tűnik reklámnak. Nem tolakodó, szinte észrevétlen, és a legtöbbünknek soha nem jutna eszébe, hogy amit mintegy véletlenül tapasztalunk, az a marketing szakemberek gondos munkájának eredménye.
2. A chips népszerűségének egyik központi eleme a ropogás. No persze az íz – és még számos más tényező – is fontos, de az emberek nagyon szeretik hallgatni azt a hangot, amely a kemény krumpliszeletek összetörésekor keletkezik a szájban. Ezért is dobott piacra több gyártó hullámchipset, amelynek cikcakkos kialakítása miatt a törési felület nagyobb, s így a hanghatás erősebb. Vagyis nagyon fontos, hogy egy chips a boltban ezt hirdesse magáról: ROPOGOK! Ezt egyszerűen rá is lehetne írni a csomagolásra, de az érzékszervi marketing sokkal elegánsabban oldja meg a dolgot: a chipsek szinte kivétel nélkül hangos, zörgő, recsegő zacskóban kerülnek forgalomba, így a csomagolás szavak nélkül hirdeti, előrejelzi a termék fontos tulajdonságát. Az érzékszervi marketing egyik kutatója egy ugyanilyen logika szerinti, de ellentétes előjelű megoldásról is beszámol: egy – az amerikai ízlésnek megfelelően – rendkívül puha, héj nélküli szeletelt kenyér különösen lágy nejloncsomagolást kapott, hogy ezzel is hangsúlyozza a termék fő vonzerejét.
3. Sokszor az érzékszervi marketing feladata „csupán” annyi, hogy a termék természetes tulajdonságait előtérbe állítsa, ezek érzékelését megkönnyítse, vagy éppen kikerülhetetlenné tegye. A metróállomásokra telepített kis pékboltokból a frissen sült tészta illata beáramlik a mozgólépcsőkhöz, ahol az utasok feltétlenül megérzik, nem is térhetnek ki előle. Az illat voltaképpen reklámként hat: átadja az információt, hogy a felszínen pékség működik, és termékmintával érzékelteti az ott kapható áruk jellegét, minőségét.
4. Mindeddig nem határoztuk meg az érzékszervi marketing fogalmát, de mostanra talán világos, hogy olyan, tudatosan kialakított hatások tartoznak e kategóriába, amelyek közvetlenül a fogyasztók érzékszerveire hatnak, és befolyásolják a termékek észlelését, valamint a vásárlói magatartást. Lélektani szempontból az érzék szervi marketing azért érdekes, mert az információk átadására nem a gondolatközlés értelmi apparátusát használja fel, hanem a sokkal ősibb működésű érzékszerveket, s így kikerüli azokat a védekező mechanizmusokat, amelyekkel a meggyőző közlés befolyásoló hatása ellen vértezzük fel magunkat. Emellett fontos, hogy az érzékszervi marketing nem tukmál ránk kész állításokat, inkább segít, hogy a következtetések megszülessenek bennünk – így azokat a magunkénak fogjuk érezni, és nem méregetjük gyanakodva, mint a sokszor sulykolt reklámüzeneteket.
5. Egy élelmiszer megítélését nemcsak magának a készítménynek a tulajdonságai határozzák meg; a minőség észlelését az a mód is befolyásolja, ahogyan elénk kerül. Egy, a közelmúltban végzett kísérlet során ugyanazt az eper habot az alanyok fele fehér, a másik fele pedig fekete tányéron kapta meg. Akik fehér tányérról fogyasztották, sokkal markánsabb ízűnek, édesebbnek és finomabbnak találták a desszertet. Ez az eredmény nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy az étel színe befolyásolja az ízélményt, márpedig az eperhab fehér tányéron sokkal pirosabbnak, sokkal élénkebb, telítettebb színűnek tűnik, mint fekete háttér előtt. Egy másik kísérletben a terítéknek nem csak a színét, hanem az anyagát is változtatták a kutatók. Ugyanazt a kávét az egyik esetben fémből és üvegből készült kávéskészlettel, fémtálcán, ezüstkanállal szolgálták fel, a másik alkalommal pedig eldobható műanyagpohárban, és a tej, valamint a cukor is ugyanilyen tartóban volt, melyre filctollal írták rá, hogy mi van benne. A kávé sokkal jobban ízlett azoknak, akik elegánsan feltálalva kapták, s ők többet is lettek volna hajlandók fizetni érte, ha vásárlásra kerül sor.
6. Az érzékszervi marketing nemcsak egyes árucikkek, hanem a vásárlói környezet optimális kialakításával is foglalkozik. Abban például minden kutató egyetért, hogy a kellemes zene hatására hosszabb lesz a boltban töltött idő, és a vásárló több pozitív érzelmet él át – vita csak azon van, hogy mi tekintendő kellemes zenének… Ám itt is a komplex megoldásoké a jövő; kimutatták például, hogy egy üzlet, amelyben citrusillat leng, és gyors tempójú zene szól, jó hatással van a vásárlók közérzetére. Hasonlóan pozitív megítélést kapott az az üzlet, amelyben karácsonyi illat szállt és karácsonyi zene szólt – ám ugyanez az illat nem karácsonyi zenével már sokkal kedvezőtlenebb hatást keltett. A különféle érzékszerveket érő ingerek harmóniája tehát itt is rendkívül fontos.
7. Akárcsak a többi reklám, az érzékszervi marketing sem tesz egyebet, mint igyekszik minél kedvezőbb színben feltüntetni a termékeket. Ám nem csodaszer, nincs bűvös hatalma fölöttünk, a jó vásárlói döntés meghozatala mindig is a mi jogunk és felelősségünk marad.
* A marketing olyan vállalati tevékenység, amely a vevők igényeinek kielégítése érdekében elemzi a piacot, meghatározza az eladni kívánt termékeket.
1. feladat
Mi a hullámchips előnye a hagyományos chipsekkel szemben? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét! 
2. feladat
Mi a közös a chipsszel és a héj nélküli kenyérrel kapcsolatos marketingfogásban?
. . .
3. feladat
Minek a hatását vizsgáltak a kutatók a kávés kísérletben? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
4. feladat
Milyen hatást gyakorol az üzletben szóló kellemes zene a vásárlókra? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
5. feladat
Marci szerint nem véletlen, hogy a szövegben szóba kerül a karácsony is. Mire gondolhat Marci?
. . .
6. feladat
Mi a szerző célja a 7. szövegrésszel? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
7. feladat
Kiknek szól elsősorban a cikk? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
8. feladat
Hogyan magyarázza el a szerző az érzékszervi marketing működését? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
9. feladat
Bori szerint a szerző elismerően ír az érzékszervi marketingről. Mire alapozhatja Bori a véleményét?
. . .
10. feladat
Peti szerint felesleges volt két címet adni a szövegnek. Tomi nem ért egyet ezzel, szerinte mindkét címre szükség volt. Kinek a véleményével értesz egyet? Válaszodat a szöveg alapján indokold!
. . .
Olvasd el a Petőfi Irodalmi Múzeum felhívásának a szövegét, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Szakkör, tehetséggondozás
1. Reményről, félelemről, útkeresésről | A PIM sci-fi irodalmi szakköre
Érdekel a sci-fi1 irodalom? Foglalkoztatnak a nagy társadalmi utópiák2? Lenyűgöznek a fantasy3 meseszerű világai? Akkor a PIM fantasztikus irodalommal foglalkozó szakkörét neked találták ki!
Mottó: A fantázia az emberiség leghatékonyabb fegyvere az alkalmazkodásban, a világ kreatív meghódításában. – Hernádi Gyula
A fantasztikus irodalom az egyik legnagyobb irodalmi tematika, amelynek bőséges anyagából választjuk ki a kurzus során elemzendő reprezentatív4 alapműveket. A beszélgetésre épülő foglalkozásokon a résztvevők megoszthatják egymással a fantasztikus irodalomhoz köthető kedvenc olvasmányélményeiket, legyenek azok klasszikus vagy kortárs alkotók művei. A közös elemzőmunka során arra törekszünk, hogy felvázoljuk a kiválasztott írások művelődés- és irodalomtörténeti hátterét, bővítve ezzel ismereteinket. A foglalkozásokon megpróbáljuk megfejteni a sorok között meghúzódó mondanivalót, megvitatjuk a művek problémafelvetését, fejlesztve ezzel a résztvevők kritikai gondolkodását, érveléstechnikáját és vitakultúráját.
A szakkört Veres Miklós fiatal történész, irodalmár, muzeológus vezeti, akinek célja, hogy a fantasztikus irodalom segítségével bebizonyítsa, az olvasásnál csak egy szórakoztatóbb dolog van: megosztani élményeinket másokkal.
A 12 alkalomból álló szakkör első időpontja:
2014. december 3. szerda, 16.00
Ezt követően minden szerdán 16.00–17.30
Helye: Petőfi Irodalmi Múzeum
Részvételi díj: 12 000 Ft
A letölthető jelentkezési lapot küldd el 2014. november 10-ig Veres Miklós címére: veresm@pim.hu
2. A szakkör tematikája
I. Bevezető (1 alkalom)
• Ismerjük meg egymást! Közös beszélgetés során a sci-fi irodalom történetének feltérképezése. Kinek mi volt a legjobb sci-fihez vagy fantasyhoz kapcsolódó olvasásélménye? Ennek tükrében a féléves tematika formálása.
II. Mi lett volna, ha… (3 alkalom)
• Utazás a múltba és a jövőbe. Időparadoxonok.
• Megváltoztatható-e a történelem? Az időutazás morális problémái.
• Ajánlott olvasmányok: H. G. Wells: Az időgép, Isaac Asimov: A halhatatlanság halála, Orson Scott Card: Múltfigyelők, Felix J. Palma: Az idő térképe
III. Mi lenne, ha… (2 alkalom)
• Előrejelezhető-e a történelem?
• Alternatív történelmi regények, avagy miért vagyunk elégedetlenek múltunkkal.
• Ajánlott olvasmányok: Isaac Asimov: Alapítvány, Philip K. Dick: Ember a fellegvárban, Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika
IV. Egymás szemében (3 alkalom)
• Az emberiség és idegen civilizációk kapcsolata. Egymás megértésének problémái a történelem fényében. Az emberi alaptermészet formálhatóságáról.
• Az emberiség idegen nézőpontból. A sci-fi irodalom mint a szatíra és a humor eszköze.
• Ajánlott olvasmányok: Stanisław Lem: Solaris, Ray Bradbury: Marsbéli krónikák, Herczeg Ferenc: Cserebőrűek
V. Szép új világok (3 alkalom)
• Félelmeink, várakozásaink; mit árulnak el az emberiségről, gondolkodásunkról, történelmünkről az utópiák.
• Ajánlott olvasmányok: Babits Mihály: Elza pilóta, Aldous Huxley: Szép új világ, George Orwell: 1984, Ray Bradbury: Fahrenheit 451.
1 Tudományos-fantasztikus.
2 Eszményinek elképzelt társadalmi rendszer, illetve az azt bemutató műalkotás.
3 A fantasztikus irodalom egyik műfaja.
4 Tipikus, jellemző.
11. feladat
Kitől származik a szakkör mottójául választott idézet?
. . .
12. feladat
Kivel azonosítja a mottó a fantáziáját használó embert? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
13. feladat
Sári szerint a foglalkozásokon nemcsak a tárgyalt művek világát ismerhetik meg a résztvevők, hanem azt a kort és társadalmat is, amelyben azok íródtak. A szakkörleírás melyik állítása támasztja alá Sári véleményét? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
14. feladat
Gergő szerint a szakkör azoknak is segíthet, akik szeretnék, ha gondolataikat jobban ki tudnák fejezni. Mire alapozhatja a véleményét Gergő?
. . .
15. feladat
A szakkör leírásában a felhívás szerzője egyszer csak T/1 személyre vált. Mit fejez ki ezzel? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
16. feladat
Mi a szakkör vezetőjének a végzettsége?
. . .
17. feladat
Hány mű tárgyalására kerül sor a III. téma kapcsán? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
18. feladat
Kik szerepelnek több művel a szakkör tematikájában? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
19. feladat
Zoli szeretné, ha a mesterséges intelligencia tárgyalása is bekerülne a szakkör tematikájába. Van-e erre lehetőség? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
20. feladat
Tomi rajong az űrlényekért. Melyik téma feldolgozását várhatja legjobban? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
21. feladat
Melyik témaleírásra utal az 1. szövegrész alcíme? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
22. feladat
Mi az 1. szövegrész elején szereplő kérdések szerepe? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
23. feladat
A szövegben háromszor történik utalás arra, hogy a résztvevők megoszthatják egymással az olvasmányélményeiket. Mit gondolsz, miért fontos ez?
. . .
Az alábbiakban egy részletet közlünk Szerb Antal A menthetetlen című novellájából. Az előzmények: Peter Rareley, a milliomos a Skóciából Londonba tartó vonaton megismerkedik Tom Macleannel, az íróval, aki arról panaszkodik, hogy éjt nappallá téve írnia kell ahhoz, hogy el tudja magát tartani, és emellett semmi másra nem marad ideje. Ezt hallván a milliomos felajánl neki évi ezer fontot – ami az író évi átlagos jövedelmének a kétszerese –, és mindössze annyit kér cserébe, hogy többé egy sort se írjon. Maclean örömmel beleegyezik.
Olvasd el a szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
A menthetetlen
1. Egy hónappal később Tom Maclean meglátogatta a nővérét, Jeannie-t, aki Prescot ezredes felesége volt, és Bournemouthban1 élt. Ebéd közben meg beszélték az egész kiterjedt rokonságot, Archie bácsit, a körorvost és feleségét, akinek olyan furcsa kalapjai vannak, Alastairt, a jeles fókavadászt, Johnt, aki farmot vett Dél-Afrikában, és néger fütyülőket küldött ajándékba a gyerekeknek, Maryt, aki megint férjhez ment, és szegény Charlest, aki nem viszi semmire.
– És te hogy vagy? Mesélj már magadról is – mondta Jeannie, aki édesanyjuk halála óta bizonyos fokig anyaszerepet töltött be Tom mellett. – Sokat dolgozol?
– Én egyáltalán nem dolgozom semmit. Egy hónapja nem írtam le egy sort sem. Horgászok és elolvasom a külföldi lapokat. Megtanultam portugálul, gyönyörű nyelv. Most jöttem haza egy egyhetes gyalogtúráról. Vettem magamnak két kutyakölyköt, két Sealyhamet, azokat nevelem. És hát a nők… – mondta, és szemérmesen elhallgatott.
– Nagyszerű. És jól érzed magad?
– Hogy jól-e? Egyáltalán csak most kezdem magam érezni. Eddig nem is éltem, rabszolga voltam, utolsó piszkos rabszolga. Most úgy élek, mint a jó Isten Franciaországban.
– Nagyon örülök, Tom, igazán. Már rég akartam neked mondani, hogy ki kellene egy kicsit kapcsolódnod. Csak azt nem értem, mi az oka, hogy mégsem vagy jó színben. Kissé sápadt és elcsigázott az arcod. Miért?
– Nem tudom. Talán a gyalogtúra…
– Mintha nem volnál megelégedve, Tom. Hiszen ismerem az arcodat. Mintha valami hiányoznék neked.
– Ugyan. Tévedsz. Soha ilyen jól nem éreztem magam. Istenien érzem magam! – kiáltotta harciasan.
Jeannie tűnődve elhallgatott.
Feketét2 a szalonban ittak. Majd Tom átment a könyvtárszobába, hogy egy kicsit nyújtózzék és olvasgasson. Itt találta tizenöt éves unokaöccsét, Fredet, aki az íróasztal mellett ült, és a fejét vakarta.
– Hello, Freddie, miért vágsz ilyen keserves arcot? Valami baj van?
– Baj? Dögvész! Holnapra dolgozatot kell írnom ezzel a címmel: Shakespeare és Milton. Párhuzamot kell vonnom, hát nem őrület? Minek is jött ez a két muki a világra! S ma van a Bournemouth–Aston Villa mérkőzés!
– Shakespeare és Milton? Hm. Tudod mit, fiam? Menj el szépen a meccsre. Majd én megírom a dolgozatot: csakugyan kár volna ilyesmire pazarolnod ezt a szép vasárnap délutánt. Shakespeare és Milton? Nevetséges.
– Tom bácsi, csakugyan megtennéd? Én mindig mondtam, hogy te egész rendes vagy, papa mondhat, amit akar…
És már rohant is.
Két órával később Jeannie belépett a könyvtárszobába. Tomot lázas munkában találta, előtte teleírt papírlapok, a padlón Shakespeare, Milton és egyéb klasszikusok művei elszórva. Mikor Jeannie belépett, Tom idegesen kapta fel a fejét, látszott, mennyire nem veszi jó néven, ha zavarják.
– Mit csinálsz, Tom?
– Izé… segítek Freddie-nek dolgozatot írni. Kérlek, párhuzamot kell vonni Shakespeare és Milton közt. Az ember első pillanatra nem is gondolná, milyen jó téma. Tizenöt oldal van meg, de még alig mondtam el valamit a lényegből. Azt hiszem, a tanár meg lesz elégedve.
*
2. Néhány nap múlva Tom Maclean felkereste Peter Rarelyt. A milliomost a zeneteremben találta, ahol azzal kísérletezett, hogy harminc papagájából szavalókórust alakítson. Tom belépésekor intett egyet, mire a papagájok, akik addig a királyt éltették, elhallgattak.
– Uram – mondta Maclean ünnepélyesen és zavartan –, kénytelen vagyok felmondani megállapodásunkat. Arra kérem, elsején ne folyósítsa már az összeget. Nagyon sajnálom, belátom, hogy eljárásom nem egészen fair play3, de nem tehetek másképp.
– Hogyan? Már megint írni akar?
– Megint? Most fogom csak igazán elkezdeni; eddig csak lustálkodtam. Tervbe vettem egy ötkötetes regényciklust, egy bizonytalan terjedelmű önéletrajzot, és megírom IV. Jakab skót király életét. Itt van az ideje, hogy már egyszer igazán nekilássak.
– Hát nem érezte jól magát írás nélkül?
– Nem, uram, nem megy. Ha börtönbe csukna, akkor a véremmel írnék a fehérneműmre, mint az a Mr. Kazinczy, akiről egy magyar barátom beszélt. Good bye.
1 Dél-angliai város.
2 Kávé.
3 A sportban használatos kifejezés, jelentése: tisztességes játék.
24. feladat
Nevezd meg azt a KÉT sporttevékenységet, amelyet Tom az elmondása szerint folytatott!
1. . . .
2. . . .
25. feladat
Jeannie megkérdezte Tomtól, jól érzi-e magát, amióta nem dolgozik. Hogyan értelmezhető Tom erre adott válasza? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
26. feladat
Hogyan viselkedett Jeannie a Tommal folytatott beszélgetés alatt? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
27. feladat
Melyik napon látogatta meg Tom a Prescot családot?
28. feladat
Kinek a megjegyzése utal arra, hogy Prescot ezredes nem volt jó véleménnyel Tomról? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
29. feladat
Lili szerint Freddie biztosan a Bournemouthnak szurkol a meccsen. Mire alapozhatja Lili a véleményét?
. . .
30. feladat
„Az ember első pillanatra nem is gondolná, milyen jó téma” – mondta Tom Jeannie-nek a dolgozattal kapcsolatban. Korábban milyen szóval jellemezte a dolgozat témáját Tom?
. . .
31. feladat
Gyorsan haladt Tom a dolgozatírással? Válaszodat a szöveg alapján indokold!
. . .
32. feladat
Mi lehetett az elbeszélő célja a 2. szövegrész elején szereplő papagájos jelenettel? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
33. feladat
Kiknek az életéről tervezett írni Tom? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
Az alábbiakban egy fotótörténeti felfedezésről szóló cikket közlünk. Olvasd el a szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Asszony a felvevőgéppel
John Maloof amatőr várostörténész mindössze huszonhat éves volt, amikor 2007‑ben Chicagóban betévedt egy bolhapiaci aukcióra, s potom háromszázötven dollárért megvásárolt egy doboz előhívatlan filmtekercset, amely ma milliókat ér.
A kincset érő dobozok egy raktárban porosodtak, s a helyiség tulajdonosa azért adott túl rajtuk, mert a bérlő, bizonyos Vivian Maier nem fizette a bérleti díjat. A nyolcvanegy éves egykori dada akkor már jó ideje nevelt gyermekei kegyelemkenyerén élt, majd 2009‑ben meghalt, anélkül, hogy John Malooffal valaha is találkozott volna. Megható történet ez a nyomorban eltávozott nagy művészről s a műveire rábukkanó szerencsefiról; egyszer majd, félő, Hollywood is szemet vet rá, ám fontosabb ennél, hogy az egyetemes fotográfia olyan tömegű remekművel lett gazdagabb, ami példa nélkül áll másfél évszázados történetében. Maier kis asszony – maga ragaszkodott még időskorában is a kisasszony megszólításhoz – élet művét csak a legnagyobbakéhoz, Henri Cartier‑Bressonéhoz, André Kertészéhez hasonlíthatjuk, ha valamihez egyáltalán. Azzal a jelentős különbséggel, hogy Maier nem művészként fotografált, nem adta el, nem állította ki a képeit, mi több: senki nem látta azokat, ő maga sem. Úgy alkotta meg a fotótörténet egyik legragyogóbb életművét, hogy a legkevésbé sem érdekelték az elkészült fényképek. Elkattintotta a gépét, s máris ment tovább. A legtöbb fotóját elő sem hívta. Kizárólag a tűnő pillanat izgatta, a megragadás, a megörökítés gesztusa. A fénykép az idő megállításának művészete, s ezt nála érzékenyebben alighanem egyetlen kortársa sem élte át. Antifotós volt egyfelől, másfelől – épp ezért – nála közelebb senki nem jutott a fotózás lényegéhez.
Minden fényképész tömérdek elhibázott képet készít, ez a tevékenység velejárója. A sötétkamrában1 válogat, a jó felvételeket megtartja, kinagyítja, kiállításokra viszi, albumokba teszi, a rosszaktól pedig megszabadul. A fotózásnak ez a második fázisa legalább olyan kreatív, mint az első – ám a chicagói dada eddig csak ritkán jutott el. Hogyan is válogatott volna, amikor a fölvételei többségét elő sem hívta? Mégis, nincs egyetlen elrontott képe sem.
A munkájával járt, hogy az utcákat rótta – vitte a gyerekeket iskolába, sétálni –, s közben folyamatosan kattintgatott. Nem volt kedvenc témája: elesettekről készült szociofotók ugyanúgy találhatók a dobozokban, mint celebritások2, Nixon, Audrey Hepburn, Kirk Douglas3 elkapott felvételei vagy városi polgároké a New York‑i, chicagói utcákon, dolguk után sietve. Képein az amerikai nagyváros „privát történelme” követhető nyomon, az ötvenes évektől a nyolcvanasokig. Senkinek nem beszélt a fotóiról – csak a pesztrált gyerekeknek. Előszeretettel használt álneveket. Ha a foglalkozásáról kérdezték, dadának mondta magát, vagy – mint az egyik gyerek visszaemlékezik – „kémnek”. A háttérbe húzódott volna? Aligha. Tömérdek önportrét készített, tükrök, üvegek, kirakatok visszfényében, takarásban vagy alakja jellegzetes árnyékáról, amint rávetődik egy‑egy épületre, portálra. Ezeken a képeken éppen olyan, amilyennek a hollywoodi filmekben ábrázolják a dadusokat: hosszúkás, kissé gőgös arc, egyenes tartás, szigorú angol tweedkosztüm, térd középig érő gyapjúszoknya, ómódi kalap.
John Maloof féltőn őrzi a kincset, amelyre ráakadt. Albumok, archívum, weboldal és kiállítások után most – Charlie Siskellel közösen – dokumentumfilmet készített a nagy felfedezésről. Referenciamunka ez inkább, mint komoly portré, elvégre, ha valaki zseniális fotókra bukkan, attól még nem lesz belőle filmes. Márpedig a Vivian Maier nyomában‑nak Maloof a rendezője, producere, operatőre és egyik főszereplője. Vagyis a film alapvetően róla szól, a grandiózus életmű mintha csak ürügy lenne a virágzó Maier‑biznisz továbbépítéséhez. Jellemző, hogy a Maier‑fotókkal foglalkozó ismertebb kutatók‑archivátorok, mint Jeffrey Goldstein vagy Ron Gordon nem szólalnak meg (viszont pár másodpercre felbukkan a kiállításra betévedt Tim Roth4), s említetlenül marad az is, mi történt a tekercsek megvásárlása és a Maier halála között eltelt két évben: miért nem vette fel a fiatal gyűjtő az idős asszonnyal a kapcsolatot. Annyi hangzik el csupán, hogy kereste, de nem találta, ami – lévén, hogy ugyanabban a városban éltek – elég valószínűtlen.
Maierrel pontosan az történt, amit el akart kerülni: híres lett, divatlapok, fotó magazinok, kiállítások sztárja. Az egész világ csodálja képeit, amelyeket csak elkészíteni tartott fontosnak, megnézni nem, mert nem erről szólt kivételes művészete.
(Vivian Maier nyomában. Amerikai dokumentumfilm. Rendező: Charlie Siskel és John Maloof.)
1 Fénytől óvott (speciálisan megvilágított) szoba, ahol a fényképek előhívása történik.
2 Hírességek.
3 Nixon: amerikai elnök, Audrey Hepburn: Oscar‑díjas színésznő, Kirk Douglas: amerikai színész.
4 Amerikai színész.
34. feladat
Kitől kerültek John Maloofhoz a filmtekercsek? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
35. feladat
Mit gondolsz, miért lehetett érdekes John Maloof számára egy doboz előhívatlan filmtekercs? Válaszodat a szövegre támaszkodva indokold!
. . .
36. feladat
Melyik IGAZ, illetve melyik HAMIS az alábbi állítások közül?
Vivian Maier egykor nevelőnőként dolgozott.
Vivian Maier nagy vagyont halmozott fel időskorára.
Vivian Maier 2009-ben hunyt el.
37. feladat
Miért nevezi a szerző antifotósnak Vivian Maiert? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
38. feladat
Kit fotózott le Vivian Maier? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
39. feladat
Melyik korszakban fotózott Vivian Maier?
. . .
40. feladat
Miért volt elkerülhetetlen, hogy a pesztrált gyerekek tudjanak Vivian Maier fotóiról? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
41. feladat
Mi Ron Gordon foglalkozása? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
42. feladat
Mennyi idő telt el John Maloof felfedezése és Vivian Maier halála között?
. . .
43. feladat
Milyen embernek mutatják Vivian Maiert az életrajzi adalékok? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
44. feladat
Hogyan viszonyul a szerző John Maloofhoz? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
45. feladat
Zoli szerint John Maloof éppen az ellentéte Vivian Maiernek a nyilvánossághoz való hozzáállás szempontjából. A szöveg alapján fogalmazd meg, mire gondolhatott Zoli!
. . .
Egy közelmúltban végzett felmérés során feltérképezték, mennyi és milyen halat fogyasztanak a magyarok. Olvasd el a szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Szeretjük, de ritkán vásárolunk halat
Egészséges, könnyű, fehérjedús – a magyarok többségének ez jut először eszébe a halról. Ugyanakkor a témában végzett legutóbbi felmérés azt mutatja: évente csupán pár alkalommal kerül hal a tányérunkra.
1. A megkérdezettek 44,2%-a heti, illetve havi rendszerességgel, 36,1%-a évente csupán néhány alkalommal, 11,1%-a pedig évente egyetlen egyszer, zömmel karácsonykor eszik halat. A magyarok 8%-ának soha nem kerül hal a tányérjára, és alig vannak olyanok (0,4%), akik minden nap ezt az étket választják – derül ki abból a felmérésből, amely a magyar lakosság halfogyasztási szokásait vizsgálta.
2. Az ismert halfajok közül a legtöbben a pontyot kóstolták már (89,9%), ezt követik a tengeri halak (88,6%), majd a keszegfélék (72,0%), a kárász (70,5%), illetve a busa (67,9%). A felmérés arra is rávilágított, hogy a halfajok közti népszerűségi versenyt egyértelműen a ponty vezeti, a törpeharcsát, a keszeget és a süllőt kevésbé ismerjük.
3. „A legnépszerűbb ételek a halászlé, a rácponty, a rántott, illetve a sült hal, és valóban: karácsonykor és nyáron gyakoribb a halfogyasztás” – mondta el a felmérést végző TrendInspiráció Műhely ügyvezető igazgatója, dr. Törőcsik Mária. Hozzátette: a megkérdezettek többsége legalább olyan egészségesnek véli, mint például a kefirt, a zöldségeket, gyümölcsöket. „Rájöttünk azonban, hogy a halat nem az egészségességéért eszik az aktív halevők, sokkal inkább az ízéért, valamint a könnyű emészthetőségéért. A »halrajongók« kiemelték még, hogy a hal változatosan elkészíthető, és remekül beleillik a diétába.”
4. A felmérés arra is rávilágított, hogy a magyar emberek közel harmada (32,1%) nagyon szereti a halas ételeket. „Mindössze a magyarok 18%-a kapcsol valamilyen negatívumot a halakhoz – a leggyakrabban felhozott érvek között szerepel, hogy nincs jó szaga, szálkás és drágának tartják” – árulta el dr. Törőcsik Mária.
5. Az ajánlások szerint gyakrabban kellene halat enni, ez ugyanis jelentősen csökkentené a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakoriságát, és egyre ismertebb az a tény is, hogy a halban lévő értékes tápanyagok kiemelt módon járulnak hozzá a gyermekek szellemi és fizikai fejlődéséhez. Fontos tehát a halételek népszerűsítése, hogy az egy főre jutó halfogyasztás növekedhessen. A Halászati Operatív Program (HOP) – amely Magyarországon a halfogyasztás népszerűsítését tűzte ki célul – kiemelt feladatának tekinti, hogy a halból készült ételek minél gyakrabban és minél több változatban kerüljenek mindannyiunk asztalára.
46. feladat
Melyik csoportba tartoznak a legtöbben? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
47. feladat
Mennyi az évi átlagos halfogyasztás az Európai Unióban?
48. feladat
Milyen gyakran kellene halat ennünk az egészségügyi ajánlások szerint? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
49. feladat
Milyen halfogyasztási szokásra utal a fenyőfa ábrázolása a kördiagram mellett?
. . .
50. feladat
A 2. szövegrészben több halfajtát is felsorolnak. Melyik IGAZ, illetve melyik HAMIS az alábbi állítások közül?
Tengeri halat majdnem olyan sokan kóstoltak már, mint pontyot.
Keszeget kóstoltak a legkevesebben.
A törpeharcsa és a süllő kevésbé népszerű, mint a ponty.
Ugyanannyian kóstoltak busát, mint keszeget.
51. feladat
A 3. szövegrész szerint nemcsak karácsonykor gyakoribb a halfogyasztás, hanem nyáron is. Vajon miért?
. . .
52. feladat
Kik fogyasztanak több halat az átlagosnál a felsoroltak közül? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
53. feladat
Csaba szerint a halfogyasztási szokásokat bemutató ábra különösen figyelemfelkeltő és a tartalomhoz illő. Milyen grafikai megoldások bizonyítják ezt?
. . .
Az alábbiakban Kosztolányi Dezső egyik novelláját közöljük. Olvasd el az írást, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Az amerikai fiatalember
1. Hat-hét évvel ezelőtt összeismerkedtem egy rokonszenves amerikai fiatalemberrel, aki itt töltötte a nyarat. Bécsből, összerakható csónakján evezett le a Dunán. Mézszőke haja volt, kihajtott apacsinge, villogó, fehér foga. Egy társaságban mutatkoztunk be. Néhányszor meglátogatott bennünket. Mi őt egyszer. Mindössze ennyire emlékszem. Azután elutazott. Kicseréltük névjegyünket. Megígértük, hogy majd írni fogunk egymásnak, de nem írtunk.
2. Múltkor levelet kaptam egy szállónkból. Egy másik amerikai írta, aki szintén itt időzött a feleségével. Nagyon sok amerikai van a világon. Mézszőke barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné tiszteletét. Közölte, hogy szegről-végről rokonok is. Közben tudniillik mézszőke barátom megnősült, de el is vált, ő – a levél írója – az én mézszőke barátom elvált feleségének a sógora.
3. A kapcsolat kissé távolinak, lazának látszott. Azt feleltem, bármikor kész örömest vendégül látjuk őket, már csak azért is, hogy halljunk valamit barátunkról, de ebben a pillanatban egész családunk náthalázban fekszik. Azt hittem, ezzel az ártatlan hazugsággal mindennek elvetem majd a gondját.
4. Tévedtem. Egy hétre rá az amerikai szeretetre méltó levélben az iránt érdeklődött, vajon felépültünk-e. Én hasonló szeretetre méltó levélben nyugtattam meg, hogy egészségesek vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg is hívtam őket teára.
5. Akkor azonban tényleg valamennyien ágynak estünk. Lehetetlen volt betegséggel előállni. Ez pimasz hazugságnak látszott volna. Meg telefonoztattam, hogy sürgősen el kellett utaznunk. Most már azonban szégyenkeztem. Magam jelentkeztem. Hosszú, bocsánatkérő, alázatos levélben rimánkodtam, hogy jöjjenek el, maguk tűzzék ki a napot, az órát, nekünk mindegy, okvetlenül várjuk őket. Megérkezett a várva várt válasz: vasárnap délután hatra ígérkeztek.
6. Én a külföldiekkel mindig udvariasan viselkedtem. Szeretem őket, és szánom. Idegennek lenni valahol szinte szervi hiba. Messze a hazámtól én is úgy érzem magam, mint egy nyomorék. Ide-oda botladozom, nem ismerem az embereket, a szokásokat, a szavak és kifejezések napi árfolyamát. Bűnbánóan vezekelve vártam vendégeimet. Csakhogy aznap nyakig ültem a munkában. Egyre boldogabban, lázasabban dolgoztam. Kétségbeesetten tekintettem a rohanó mutatókra. Amint múlt az idő, az életemet adtam volna, hogy elmaradjon ez a találkozás.
7. Mit lehetett tennem? A betegség, a sürgős elutazás már kopasz mentség volt. Egy darabig meddőn lázadoztam. Végre kora délután mentő ötletem támadt. Ezek a derék amerikaiak nem ismernek engem, csak egy ismerősömet, akit én alig ismerek. Fölszólítottam egy régi cimborámat, egy állástalan mérnököt, aki két évig élt künn Angliában, s arra kértem, hogy helyettesítsen. Eleinte nem akart kötélnek állni. Óradíjat ígértem neki. Akkor belement. Fölszólítottam egy angol nyelvtanárnőt is, hogy vállalja a teán a háziasszony tisztjét a dupla óradíjért. Ő is hajlandónak mutatkozott erre.
8. Délután négykor úgy jelentek meg nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok. Bemutattam őket egymásnak. Megmagyaráztam, mi a szerepük. Általában viselkedjenek úgy, ahogy mi viselkednénk hasonló helyzetben. Többnyire mondják azt: „igen”. Néha azonban ezt is: „nem”. Az időre mondják azt: „szép”, a világ általános helyzetére: „borzasztó”. Mutassák a vendégeknek lakásunkat, esetleg családi arcképeinket is. A teát már főzték. Otthagytam őket.
9. A teadélután várakozáson felül sikerült. Fél tízig maradt együtt a meghitt társaság, s alig tudott elválni. Mérnök cimborám szerényen fogadta a bókokat, munkásságomat jelentéktelen semmiségnek nevezte, bevezette őket dolgozószobámba – véletlenül az ebédlőbe nyitott, de ez egyáltalán nem volt baj –, s a baráti emlékezés tűnődő mosolyával hallgatta, mi mindent élt meg azóta mézszínű amerikai barátom. A nyelvtanárnő a megértő hitvest alakította. Folyton a szavába vágott, és ellentmondott neki.
Másnap a szálló küldönce levelet hozott, s egy gyönyörű fehér orgonaágat. A hálás amerikaiak küldték. Biztosítottak, hogy soha életükben nem mulattak ily jól, s bármily sok szépet hallottak felőlünk, nem hitték, hogy én ily ragyogóan szellemes, megvesztegetően közvetlen vagyok, s feleségem ily házias és vendégszerető.
10. Az amerikaiak hazautaztak. Otthon elmondták mézszőke barátomnak, milyen kedvesen fogadtuk őket, s mézszőke barátom áradozó levélben köszönte meg figyelmünket. Azóta állandóan levelezünk. Barátságunk mindinkább elmélyül. Hallom, hogy a mérnök is gyakran találkozik a nyelvtanárnővel.
11. A hazugság annyi, mint egy porszem. Azt reméltem, hogy elröppen a levegőbe. Nem így történt. Egyre jobban nő. Izgatottan várom a fejleményeket.
54. feladat
Kitől kapott levelet a történet elején az elbeszélő? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
55. feladat
Milyen kapcsolat van a két amerikai között? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
56. feladat
Miért mondja le az első találkozót az elbeszélő? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
57. feladat
Miért lett volna kínos bevallani a második találkozó lemondásakor, hogy beteg a család?
. . .
58. feladat
Írj két olyan kifejezést az 5. és a 6. szövegrészből, amelyek arra utalnak, hogy az elbeszélő lelkiismeret-furdalást érez!
1. . . .
2. . . .
59. feladat
Miért sikerült megtéveszteni a külföldieket a látogatás alkalmával?
. . .
60. feladat
Miért nevezi a mérnök az elbeszélő munkásságát „jelentéktelen semmiségnek”? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
61. feladat
Mivel árulta el majdnem a mérnök, hogy nem azonos azzal a személlyel, akinek kiadja magát az amerikaiak előtt?
. . .
62. feladat
Melyik szereplőt tartották az amerikaiak humorosnak és közvetlennek valójában? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
63. feladat
Milyen gesztussal fejezték ki az amerikaiak, hogy jól érezték magukat a találkozón? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
64. feladat
Összesen hány amerikaival találkozott az elbeszélő a történet során? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
65. feladat
Hogyan viszonyul a főszereplő a saját hazugságához az utolsó bekezdésben? Válaszd ki a helyes válasz betűjelét!
66. feladat
Számozással állítsd időrendbe a történet eseményeit, kezdd a legkorábbival!
. Az ürügyből valóság válik
. A színjáték
. Egy régi ismeretség
. Mi jöhet még?